Ovis Ballagási Versek és Virágcsokrok

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Tóth Juli – Óvodai búcsúzó

Édes óvónéni, el kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide: iskolába járunk.
Hálásan köszönünk minden jót és szépet…
Nem feledjük a sok kedves óvodás emléket.
Azokat se, akik velünk foglalkoztak,
s értünk annyi fáradságos áldozatot hoztak…
Édes óvónéni! fél szívünk itt marad…
mert az, aki jóságot vet, szeretetet arat…!

Raggamby András – Búcsúzás

Mint a kertész virágait gondozza és neveli, úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.
A virág az illatával mondja azt, hogy: „Köszönöm!” én meg a sok jót a szívem melegével KÖSZÖNÖM.

Elek István – Mint a kertész

Erdők-mezők dalos madárkája repülj a mi kedves óvodánkra. Kicsik voltunk mikor idejöttünk,, három évet tarisznyánkba tettünk.

A három év sok-sok vidám napja kísér minket el az iskolába. Szálljon érte boldogság és béke óvónénik szerető szívére.

Füleki János – Óvodások Búcsúzása

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.

Bihari Klára – Válás az óvodától

Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk,
meg ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűbena madár –
körülnéz és messze száll.

Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk meg,
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk óvoda –
nem felejtünk el soha!

Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

Donászi Magda – Óvodától iskoláig

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!

Donászi Magda: Búcsú

Tarka mező virágai
Lilák, sárgák, kékek
Hadd kötök most belőletek
Búcsúcsokrot szépet.

Búzavirág, pipacs, láncfű
Marad még a réten-
Búcsúzom az óvodától
Hadd búcsúzzam szépen

Várkonyi Katalin: Mezei csokor

Azt a sok jót…

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Indulni vígan és remélve,
A boldog szebb jövő elébe.
Miénk a hely a nap alatt,
Míg szívünk bátor és szabad.

Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,
Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,
Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,
A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.

Óvónénit köszönti ma
Minden versünk, dalunk,
Elbúcsúzunk, mert az ősszel
Iskolába indulunk.

Búcsúzunk az óvodától
Köszöntővel, énekkel,
De amit itt megtanultunk
Nem feledjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
Okoztunk is néha bajt,
Kérjük, mégis szeretettel
Gondoljon ránk vissza majd!

Hej óvoda, óvó nénik, –
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

Igaz, hogy a labdát tőlünk
sokszor elvettétek, 
Mégis sajnáljuk, 
hogy innen majd elmentek.
Igaz, hogy a csúszdáról 
sokszor elzavartatok, 
Mégis jó volt játszani
veletek, ti nagyok.
Igaz, hogy a kis házat 
mindig elfoglaltátok, 
Mégis ti voltatok, 
a legjobb barátok.
Igaz, hogy a körbe 
sose engedtetek, 
Mégis nagyon jó volt 
játszani veletek.
Igaz, hogy a hajónkon 
sokszor ti voltatok, 
De mókus kerekezni 
minket is hagytatok.
Ezért most kívánjuk
nektek kedves nagyok, 
Hogy az iskolában 
legyen jó dolgotok!

Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól

Édes-kedves kis óvodánk, mi már búcsúzunk, 
elbúcsúzunk, mert mi már hatévesek vagyunk.
Hálás szívvel búcsút intünk, áldjon meg az ég,
nem felejtünk soha-soha, szeretünk mi még!

Iskolába beiratott az édesanyám,
itt hagyom a nótás-kedves vidám óvodám.
Búcsúzóul feléd már csak kendőt lengetek,
édes-kedves kis óvodám, én már elmegyek.

Itt hagylak már zöld bokor és csillogó homok,
röpke táncok, szép mesék és kacagó dalok.
Napsugaras óvodánk, és nem felejtlek el,
szervusztok hát jó pajtások, nékünk menni kell!